Szarvasbogár (Lucanus cervus)

A nőstények kegyeiért a hímek gyakran szabályos "lovagi tornát" vívnak, "agancsaikat" összeakasztva egymást a faágról igyekeznek letaszítani

Különleges nyaló szájszervükkel az idősebb tölgyfák repedezett kérgein kicsurgó édeskés nedvet nyalogatják.

A bogarak rendjén belül viszonylag ritkán fordul elő az ivari kétalakúság. Ennek egyik leglátványosabb példáját mutatják a szarvasbogarak, ahol is a nőstények "agancsa" jóval kisebb és gyengébben fejlett, mint a hímeké. A képen egy nőstény szarvasbogár látható.

Ha szarvasbogárral találkoznál, itt rögzítheted a megfigyelést!

A szarvasbogár (Lucanus cervus) a szarvasbogárfélék családjának legnagyobb termetű faja. A hím és nőstény egyedek méretükben, a rágó és a fej nagyságában jelentősen eltérnek. A hímek 3-8 cm, míg a nőstények 2,5-5 cm hosszúak. A hímek rágója szarvasagancshoz hasonló, a fejük hátul taréjszerűen kiszélesedő. A nőstények rágója normál méretű, elülső lábszára azonban szélesebb és erőteljesebb, mint a hímeké.

Erdőlakó faj, elsősorban tölgyesekben él. A lárvák fejlődéséhez öreg, korhadó fák szükségesek, ezért idősebb állományú tölgyesekben figyelhetők meg nagyobb egyedszámban.

A kifejlett bogarak május végén, júniusban jelennek meg. Nappal a lombkoronaszintben tartózkodnak, a fák sérüléseiből kifolyó nedvet nyalogatják. Főként alkonyatkor repülnek, jellegzetes zúgó repüléssel keresik fel párjukat.

Érdekes, hogy a hímek majdnem függőleges testartásban repülnek, mivel nagy méretű "agancsukat" másképp nem tudják ilyenkor egyensúlyozni.

Ha kézbe vennénk a szarvasbogarat igyekezzünk a tor és a potroh között megfogni, így hegyes végű "agancsukkal" nem tudják kezünket megcsípni. Veszély esetén jellegzetes zizegő-cirpelő hangot hallatnak.

A kifejlett állatok pár hétig élnek, július végére, augusztus elejére elpusztulnak. A rajzás után az elpusztult szarvasbogarak tetemét, vagy egy-egy fa alatt a fej és rágó maradványait is megfigyelhetjük.

Más fajjal nem téveszthető össze, a kis szarvasbogártól a testméret és a rágók nagysága, a nőstények esetében a nagy szarvasbogár kiszélesedő elülső lábszára alapján jól elkülöníthető.

Elsősorban tövisszúró gébics fészke alatt találkozhatunk időnként nagyobb mennyiségű tetemükkel, hiszen ez az erős csőrű madár könnyedén roppantja meg a kemény kitinpáncélt. Kisragadozóink közül a nyuszt, a nyest és a hermelin is előszeretettel fogyasztja a kirajzó és földre pottyanó példányokat, de az elsősorban gyümölcsfogyasztó erdei- és nagy pele is képes zsákmányul ejteni.

Magyarországi állományainak nagyságát az időskorú tölgyerdők mennyisége, kiterjedése határozza meg elsődlegesen.

Védett, természetvédelmi értéke 2000,-Ft.

Közösségi jelentőségű (NATURA 2000) faj.

A térképen az utolsó 100 bejelentés látható. A korábbi észlelések az Összesített térképen érhetők el.