Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Tavasszal, a hajnali fagyoktól a növényt a felszínét borító szőrök óvják.

Elsősorban dombságjaink és középhegységeink rétjeit márciusban borítják lilás virágszőnyegei.

A növény méreganyagot tartalmaz, mely megvédi az őzektől, szarvasoktól is.

Ha leánykökörcsint látnál, itt rögzítheted a megfigyelést!

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó növényünk, melynek „bundás” bimbói márciusban jelennek meg.

A virágok gyakran már a talaj közelében kinyílnak. A virágzás általában rövid ideig, mintegy 2-3 hétig tart, de még májusban is találkozhatunk virágzó példányokkal.

Az egész növényt „sűrűn álló szőrök borítják”, ami megvédi a kora tavaszi fagyoktól. A halványkék vagy kékes-ibolya színű kehely alakú és általában felálló virága 6 sziromlevélből áll. A szirom levelek legalább kétszer olyan hosszúak, mint a porzók.

A nemzetség többi fajának virágai sötétebb árnyalatúak és – egy fajt (tátogó kökörcsin) kivéve – bókolóak.

A virágban található feltűnő sárga színű porzótömeg és a porzószerű nektárképző mirigyeiből áradó illat magához csalogatja a méheket és dongókat, gazdag nektárzsákmányt kínálva a megporzásért cserébe.

A páratlanul szárnyalt tőlevelek csak az elvirágzás után fejlődnek ki. Virágzás után a szár megnyúlik és megjelennek a páratlanul szárnyalt tőlevelek, valamint továbbra is megfigyelhetőek az örvösen álló keskeny sallangokra osztott fellevelek.

A termések repítőkészülékeikkel látványos bóbitát alkotnak. A repítőkészülékek segítik a magok terjedését, és egyben az „ültetésről” is gondoskodnak, mivel nedvesség hatására visszacsavarodnak, kissé befúrva a magot a talajba.

Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek számos élőhelyén, hegyi- és irtásréteken, sztyeppréteken, sziklagyepekben, kartszbokorerdőkben, homoki és lösz gyepekben megtalálható.

Mérgező növény, ezért az állatok nem legelik le. Érintése az érzékeny embereknél ekcémát okozhat. A népi gyógyászatban teáját asztmás görcsök és fejfájást csillapítására használták.

A magyar elnevezésben a kék színt jelentő ótörök „kök” szó rejtőzik.

Védett, természetvédelmi értéke 10.000,-Ft.

Közösségi jelentőségű (NATURA 2000) faj.

A térképen az utolsó 100 bejelentés látható. A korábbi észlelések az Összesített térképen érhetők el.